Kétszer aludtam Nála, mielőtt hivatalossá váltunk egymás szemében. Szokás volt, hogy a férje elment hétvégékre politikai körökbe reprezentálni vidékre, és hogy a gyanú se merüljön fel az áldozataiban, vitte magával az erre a reprezentációra tökéletesen alkalmatlan gyereket – így viszont Ő egy-két nap erejéig egyedül maradt a családi fészekben. A férje nem tűrt meg senkit a lakásban; pár hónappal korábban egy teára átmentem Hozzá, de a férje hazajött, és nagyon csúnyán beszélt és veszekedett Vele, én éreztem kellemetlenül magam és el is jöttem. Totálisan beteg kapcsolatnak tartottam az egészet, de nem volt hozzá közöm. Az első ott alvásom véletlenszerű volt, Ő áthívott beszélgetni, aztán olyan gyorsan hajnalodott, hogy a végén felajánlotta, aludjak Nála-Vele. Ennek a jelentősége már akkor is teljesen tiszta volt előttem, hiszen tudtam, hogy nemcsak, hogy barátnői nincsenek, soha nem alszik másnál vagy mással, Hozzá pedig egy teára se juthat be senki, szóval ez rizikó és egyben érdem volt a számomra. A kellemes, átbeszélgetős este után hamar elaludtunk, s bár az én lelkem megnyugvást talált Őmellette, mégsem voltam képes a fáradtság okán kiélvezni mindezt – az együtt reggelizés és kávézás a teraszon sokkal emlékezetesebbnek bizonyult. Hiába volt a helyszínnek groteszk hatása, mégis otthon éreztem magam attól, hogy Vele voltam. Boldogsággal töltött el, ahogy figyeltem, hogyan csinálja nekünk a kávét, és hogyan teszi a lehető legkellemesebbé az ottlétemet. Köntösben, kócosan, álmosan, a halvány napsugarak kereszttüzében bódító érzés volt megélni a Színésznővel az első, közös ébredést. Milyen meglepő az élet, hogy egy mozdulat, ahogy egy gyönyörű nő cukrot rak a kávés bögrébe, mosolyog hozzá, és szeretettel megkavarja, életre szóló élmény és emlék tud maradni. Sokszor éreztem később úgy, hogy ekkor szerettem igazán Belé.
Néhány hétvégével később azonban már tudatosan
alakítottuk úgy, hogy ott alhassak Nála. Kinyitottunk egy üveg bort,
filmeztünk, beszélgettünk, aztán kislány módjára megmutatta az ékszereit,
ruháit, én pedig úgy éreztem magam, mintha egy tündérmesébe csöppentem volna. A
bor hamar elfogyott, mi pedig határtalan jókedvünkben nem bírtuk abbahagyni a
nevetést, és ismét virradt már, mikor elálmosodtunk és ágyba bújtunk. Ez az
éjszaka is sok mindent meghatározott az életünkben, mert fel mertem vállalni,
hogy odabújtam Hozzá, Ő pedig kiéhezett vadként hagyta, hogy áldozata
megközelítse, és minden csepp véremet és szeretetemet kiszívta, miközben alvó
királylányként maga volt a megtestesült álom. Egy pillanatra se hunytam le a
szemem, simogattam, játszottam a hajával, puszilgattam, ahol értem, és
megdöbbenve tapasztaltam, hogy mindent szavak nélkül elfogad, és ha egy kicsit
csökkent az intenzitás, máris jelét adta annak, hogy folytassam. Meghatóan
intim és érzéki játék volt ez, semmiért egészen. Hagyta magát szeretni, és
ennyivel be is kellett érnem. Később sokszor emlegette ezt az éjszakát, hogy én
milyen kitartóan, szépen szerettem Őt akkor, és soha nem találkozott ilyen fokú
érzékenységgel. Nem volt más vágyam, végtelenül boldoggá tett, hogy így is
lehet és szabad szeretni. Nem beszéltünk másnap az éjszakáról, minden ment
pontosan ugyanúgy tovább, ahogy eddig – csendben, barátnősen, egyre messzebb
szökő ábrándokkal.