A tárgyalás (videó, sms, buborék - 2019.)

Kalocsai Zsuzsa operettprimadonna mindent elismert.

Kiesett az eddig játszott szerepéből.
Magam sem tudom, minek köszönhető, hogy egy lassan 4 éve játszott szövegkönyvet nem volt képes a jelenlétemben makulátlanul felmondani, de hiába a sok évtizedes rutin, elbukott. Nem jogilag, mert a Bíróságon bizonyos, személyes megjegyzések irrelevánsak az "ügy" szempontjából - hanem nőként, emberileg, érzelmileg.
Nincs ki nálam jobban ismerné a pillantását, a mozdulatait, a hangsúlyát; nincs ki jobban tudná és érezné, hogy képes egy mondaton belül két különböző embert megjeleníteni, s nincs, aki felismerte volna ott és akkor, azon az átlagos, november végi reggelen, hogy mikor mondja az előre megírt forgatókönyvet, és mikor nehezül el a lelke, s remeg bele minden apró porcikája abba, hogy rájön, nem itt lenne a helye, nem ezt kéne mondania - más amit érez, és más, amit játszania KELL.

Hasonlóan igaz ez rám, de mivel én közel 9 évig ebben a helyzetben éltem, számomra az igazság elmondása, a reakcióim, a szavaim "csak jöttek", nekem nem volt, aki megírja, mit kell a tapsért mondanom, vagy hogyan kell viselkedjem - én magam voltam, a 43 kilós, sebzett kislány valahonnan a múltból, aki alig pár centire állt attól a nőtől, akit egykor szeretett, tisztelt, és aki feldolgozhatatlan sérüléseket okozott neki fizikailag és lelkileg egyaránt - viszont akinél megint azt érezte, hogy talán önmagánál is jobban ismeri...
A Bíróság nem hagyta ezt, "személyeskedés" vádjával sorozatosan szétszedtek minket, nem tisztázhattuk mindazt, ami egy kávé mellett valahol a külvárosban talán gond nélkül ment volna életek tönkretétele nélkül is. A vibrálás, feszültség, a ki nem mondott szavak akkora buborékot fújtak körénk, hogy voltak hosszú percek, amikor csak ketten léteztünk egy 10 fős tárgyalóteremben; nem én éreztem így, hanem utólag bevallva nagyjából mindenki.



Kalocsai Zsuzsa elismerte, hogy szeret(ett), elismerte, hogy boldog volt velem, és hogy magyarázatot nem talál arra, ami köztünk történt-történik (ebben egyetértek), mindezt ügyvédi kérésre hang-és videókép rögzítette, így utólag nehéz lenne letagadni, de természetesen emberileg Őt tiszteletben tartva ezeket a felvételeket nem hozom nyilvánosságra a későbbiekben sem. Az első 3 órában (merthogy 8 órán keresztül "tárgyaltunk", mintha bármelyikünk is sorozatgyilkos lenne...) véltem felfedezni Benne részmaradványokat abból a nőből, aki valaha mellettem volt; láttam a fájdalmát, a szenvedését, a szétcsúszott életét, a "tanácsadói" adta rossz tanácsok okozta végtelen megaláztatásokat a Hivatal részéről - amiket nehezen is viselt, és sokszor ösztönösen védve én segítettem ki, mert válaszolni sem tudott a legegyszerűbb kérdésekre -, de a kegyetlenség, ridegség és bosszú azonnal kipukkasztotta a körénk fújt buborékot, amikor első "tanúnak" (röhej) megjelent az immár 22 éves fia, aki oldalakon keresztül állított valótlant oly' módon, hogy nekem már nem volt motivációm ezeket cáfolni, úgy éreztem, eleget tettem, hogy a hamis tanúzás veszélyeire felhívjam a figyelmét. Kalocsai Zsuzsa igencsak szégyellheti őt, mert ugyan milliárdos vagyon áll a hátuk mögött, a megjelenése minősíthetetlen volt, egy épkézláb mondatot nem tudott elmondani, és kizárólag az apját istenítette, aki tudjuk mit tett akár velem, akár a SzínészNŐvel... Lelkük rajta, ez a harc hozzám méltatlan..

Egyetlen mozzanatot emelnék ki a még évekig húzódó, több szálon futó "ügyekből"; a véletlen hozta úgy, hogy a Bíróság által elrendelt szünetben én jöttem ki elsőként a teremből, és Kalocsai Zsuzsa utánam. Nem tudom, meddig tarthatott, de alig pár centire álltunk az ajtó előtt egymással szemben, néztünk egymás szemébe, felizzott a tűz, amitől a mogyoróbarna szeme olykor sötétvörössé vált, és mindketten szóltunk volna - de már nem tudtuk mi magunk se, hogy ebben a kifordított, idegen, megalázó világban mit szabad és mit nem szabad mondani a másiknak. Nem gyűlölet volt, inkább próbálkozás a megbocsájtásra. Fel se fogtuk, mikor két ügyvéd robbant közénk, az egyik ellökte Kalocsai Zsuzsát az egyik irányba, a másik finoman lökött engem a másikba, tűvel szúrva ki ezzel a múlt buborékját, ami rögvest semmivé foszlott...

Nincs idő, nincs lehetőség, és egy egész világ áll köztünk.

Miközben csak annyit kéne mondani, hogy "sajnálom".

A videó utolsó másodpercében láthatjátok a SzínészNŐt a Bíróságon.

ViaszBaba- SzínészNŐt szerettem - A KÖNYV (megrendeléshez kattints a címre)
krencseyhella@gmail.com




BörtönBaba light... 6.

Volt egy egyezségünk.

Egyetlen egy.



"Színésznőnek elhinni bármit reménytelen fantáziája egy érzékeny civilnek; ma már tudom, hányan fordultak meg azóta az Ő szívében (ágyában), s hányan hagyták nyomukat a Nagymező utcai lakás ViaszBabából jól ismert parkettáján. Jövőt képzel, de a múltban él – úgy hiszi, amire nem gondol, az nincs – és nem is volt.

Érdekes, ahogy időnként én viszont bevillanó pillanatokat látok; a semmiből ugrik be egy mondat, egy kép, egy színházi próba vagy előadás – a napokban a Story Gála képei kerültek a kezembe, melynek megalázó és hihetetlen történetét külön fejezetnek szánom a BörtönBabában, hiszen szereplői a mai napig azok a színházban dolgozó, túlélő bohócok, akik fennhangon énekelték úgy hajnaltájban, hogy  „a KERO-é nem leszek, nem leszek…” (Koncz Zsuzsa Valahol egy lány című dalának a "a királyé nem leszek, nem leszek, akkor inkább elmegyek, elmegyek átírásában) – aztán mégis az „övéi” lettek, majd csúnyán elárulták. Az ország celeb-krémje hallotta (és videózta), ahogy az Operettszínház akkori (és mai) sajtófőnöke porig alázta a saját színháza igazgatóját, majd mentette az irháját, és a felelősséget a szintén semmiből felemelkedő bohóc-kategória férfi színészére és annak férfi menedzserére (férfi élettársára) hárította 

A Story Gála egy szociológiai tanulmány volt számomra, s mivel akkoriban a Színésznő tiltólistás volt a Story-ban, BEST-ben a volt férje aknamunkája okán, magam mentem oda Ómolnár Miklóshoz rákérdezni, hogy is van ez?! Egyáltalán hogy kerültünk mi ide, ha évek óta egy sort sem írnak a lapjai a Színésznőről?! Amit válaszolt, fontos igazsága lesz a BörtönBabának és ennek az egész hazug gépezetnek… S itt már nyilvánvalóvá váltak a Grünbergerek - és szerepük ebben az egészben.

De ott tartottam, hogy volt egy egyezségünk a kezdetektől a Színésznővel. Én úgy tudtam akkor még, hogy minden szerelmes pár örökre tervez, úgy hittem, hogy másoknál is ilyen egyszerűen és folyamatosan működnek a dolgok; én csak azt tudtam, hogy ha én ígérek, az úgy van – ha Ő ígér, az úgy lesz. Tévedtem. Hosszú évek távlatából visszatekintve rá kellett jönnöm, hogy fogalmam sincs, mikor volt Kalocsai Zsuzsa igaz, ha az volt egyáltalán – ha most látom vagy hallom a hangját, kiráz a hideg, milyen kegyetlenség árad idegen, mégis ismerősök által megtöltött báblelkéből. Ha sorsa sorsomba fonódik, tökéletesen tudom, éppen melyik exe-jövendőbelije-tanácsadója befolyása alatt áll – teljesen azonosul a szereppel, hogy jó legyen annak, aki épp megmondja, mit és hogyan csináljon.

Tizenkét éve megbeszéltük, hogy bármi történik velünk a jövőben, akárhogyan is leszünk egymással, ha bármelyikünk szívét megérinti más, egy üres sms-sel jelezzük a másik felé, hogy itt a vége, a lelkek kettéhasadtak – minden rossz érzés nélkül ennyit megérdemel ez a szerelem. A csillagokat leígérte az Égről, hogy sose adná a szívét másnak, mert Ő engem örökké szeret, tudja, érzi, hiszen 50 évig képtelen volt erre az érzésre, ezt csak én tudtam kihozni Belőle. Sokkal inkább attól félt, hogy az én sms-em hamarabb Rátalál, ez tette frusztrálttá, féltékennyé, veszélyessé - mondjuk ki, bántalmazóvá. De megígértük. Szinte minden egyes nap szó volt róla. A kapcsolatunk részévé vált, hogy „ne felejtsd el, ha bármi történik, utolsó sms…”

Nem írtunk egymásnak azóta sem. A lelkek kettéhasadtak; mindkettőt nagyítóval vizsgálják, mindkettő nyolc évet temetett el, és mindkettő új életet kezdett, igaz, állandóan keresztezzük egymás útját, de már nem köszönünk, ha szembe jön a másik..."


Nem tudom, hol veszett el az a két sms.

ViaszBaba- SzínészNŐt szerettem - A KÖNYV (megrendeléshez kattints a címre)
krencseyhella@gmail.com

Kalocsai Zsuzsa (egyik) mindenható ereje....



🔜 SEGÍTSÉG! 🔚

Hogy lehet, hogy esetemben nem mendemondák, hanem valós tények, fényképek, bizonyítékok vannak; agyba-főbe vertek, bántalmaztak, huszonévesen tönkretettek minden lehetséges módon, és Kalocsai Zsuzsa gond nélkül éli továbbra is homály-ködös, hazug, sohsevolt világát 17 hónappal a feljelentése után is?! Emberek tapsolnak neki!
Ennyit ér az életem? Ennyit ér egy fiatal lány élete?
S hiába a leterhelt civil szervezetek, hiába a megfenyegetett és rettegő sajtó, hiába együttérző politikusok szolidarító levelei, hiába...
Kicsit kell már csak várni, és videó-sorozatban próbálok segíteni a hasonló helyzetű, bántalmazott nőknek, mert saját példámról tudom, hogy SENKI nem segít. Megteszem, amit én tudok. Bárcsak nekem segítettek volna akkoriban!

..... Hogyan mondjam el az elmondhatatlant?! .....




BörtönBaba light... 5.

A "Szürke Eminenciás" utódót követelő édesanyja az alapján nézte ki a fiának a SzínészNŐt, hogy "egész csinoska, biztos fiút szülne neked." 
A fia ekkor 54 éves volt, nem volt mire várni.

Nem volt választás egyik oldalon sem; miután egy erőszak során a SzínészNŐ teherbe esett, hiába tudták, hogy egyrészt más oldalra játszanak, másrészt kifejezetten irritálják egymást, mindkét család sürgette a szövetséget, a házasságot. (ezt elhúzták addig, amíg biztossá vált, hogy a SzínészNŐ nem vetél el: 8 hónapos terhes volt, mikor aláíratták Vele a papírt, hogy ettől kezdve G-né - házassági szerződéssel!!! ...) A SzínészNŐ családja a rengeteg pénz lehetőségét látta a dologban, aminek mennyiségét (százmilliókról beszélünk) vidéki - mondhatni faluról jött - egyszerűségükkel elképzelni sem tudták, míg a volt férjnek örökös kellett sürgősen, márpedig állandó, lassan 30 éve tartó, élettársi kapcsolatából aligha remélhetett gyermeket...

(kép:Helyi TV)

Az első abszurditása ennek a történetnek az volt, hogy G.Tamással (későbbiekben így, a nevén nevezem a SzínészNŐ volt férjét, aki egyébként közszereplő a javából)  köszönő-viszonyban voltam, ugyanis ő az az ember, aki mindenhol ott van, egyszerűen elkerülhetetlen, megjelenik a legváratlanabb pillanatokban is, és árad belőle a feszültség, az idegesség, a gyűlölködés és a frusztráció, amit nem tudsz kizárni, bármilyen távolról is próbálod elkerülni. Amíg a SzínészNŐ a színház utcájának végén lévő luxuslakásukban fetrengett mély depressziójában, addig G. Tamás az utcákat járta, a SzínészNŐ szavaival "a kapcsolataiból élt" (senki ne higgye, hogy a ma már senkinek nem kellő csillárjaiból!!!), így úton-útfélen a színházba menve belé botlottam - ahogy mindenki más is. Furcsa volt, hogy a SzínészNŐt soha nem láttuk, ellenben ez az ember nem volt nap, hogy ne jött volna szembe a színházi művészbejáró környékén. Soha egyetlen jó szót nem szólt a SzínészNŐről, ha a hogyléte felől érdeklődtem. Egy esetben kijelentette, hogy "Nincs a világon annyi pénz, amennyi Kalocsai Zsuzsának elég lenne", de olyan is volt, mikor azt panaszolta, hogy étterembe vinné a házassági évfordulójuk alkalmával, de nem hajlandó jönni, úgyhogy "majd kirángatom az ágyából". 20 éves voltam, végtelenül naiv, és mivel akkoriban még nem barátkoztam a SzínészNŐvel, jóformán nem is ismertem, a színházban dolgozó idősebb kolléganőimtől érdeklődtem, hogy valóban igazak-e ezek az állítások, s bár finoman, udvariasan és visszafogottan, de mind azt mondták, hogy csodálják, hogy a SzínészNŐ egy ilyen "házasságban" még egyáltalán életben van...

Később sokkal tisztább lett a kép. Mikor még csak barátnője voltam a SzínészNŐnek, megjelentünk egy-két helyen úgy, hogy G. Tamás is a férj jogán jelen volt. Egyszer ketten mentünk Koltai Robi meghívására a Sose halunk meg című előadásra a József Attila Színházba, amire a SzínészNŐ szó szerint szökött (mert mint a ViaszBabában is írtam, Ő nem mehetett csak úgy el sehova, senkivel), és a végén megjelent G.Tamás és hatalmas balhét csinált a SzínészNŐ kollégái előtt - nem miattam, rám nem gyanakodott (annál is inkább, mert én akkoriban épp kapcsolatban voltam az egyik ott játszó színésszel), hanem azért, mert a SzínészNŐ el mert menni színházba - NÉLKÜLE. Hetekig nem hallottam ezután a SzínészNŐről, attól féltem, megölte...
A következő találkozás a színházban volt, ahol amiatt bántalmazta fizikailag a balett-teremben, mert a reggeli tornán részt vett (amin a legtöbb, magára valamit is adó színésznő ott volt a teátrumból, én pedig hobbiból jártam be). Hozzátenném, ha a SzínészNŐnek előadása volt, minden alkalommal megjelent, hozta a repi vendégeit - avagy ültessük le az ingyen haverokat, akiket utána felvitt a SzínészNŐ öltözőjébe, és színészsimogatót rendezett, mindenki legnagyobb felháborodására. Kért egy szívességet - adott egy szívességet. A SzínészNŐ szó nélkül tűrt. Akkor még nem tudtam, mit jelent Számára a hatalom és a pénz, és hogy ezért megéri - azt se tudtam, hogy a kétlaki életében felgyülemlett feszültség majd milyen traumákat és agressziót vált ki később a SzínészNŐből, aminek én leszek az áldozata.

(kép: Helyi TV)

G. Tamás - amellett, hogy rendszeresen bántotta és kihasználta a SzínészNŐt - akkor nyitotta fel a szememet a háttérben zajló életükre, amikor egy premier estéjén összejövetelt rendezett a Komédiás Kávéházban, amire csak a saját barátait hívta meg (Demjén, Charlie, Markó Iván, Iparkamarai tagok, a városi és országos politika szereplői, stb.), ellenben a SzínészNŐnek volt premierje, aki engem hívott el, hogy "ne legyek már megint egyedül". A "buli" abból állt, hogy G. Tamás és haverjai a sárga földig leitták magukat, énekeltek, vigadtak, mi a SzínészNŐvel a sarokban lévő asztalnál iszogattunk egy-egy pohár kólát, és vártuk, mikor mehet Ő végre haza. Panaszkodott és panaszkodott, hogy nézzem meg, ez az Ő élete, Ő csak egy kirakatbábú, és mennyire boldogtalan, és alig várja, hogy hazamenjen és bevegye az altatóit, mert "ez nem élet." Őszintén megmondom, akkor és ott a szívem beleszakadt, de nem tudtam segíteni azon kívül, hogy meghallgattam, és együtt éreztem Vele. Mikor megkérdeztem, miért nem hagyja el, azt válaszolta, hogy "akkor tönkretenne.". Nem firtattam tovább a dolgot.
Nagyon későre járt, mígnem egyszer csak az tűnt fel, hogy elszállingóztak a haverok, és G. Tamás "Ivánkával" (magunk közt kizárólag így neveztük) összebújva pusmog egy tőlünk távol eső asztalnál, mígnem Ivánka felállt, hogy ideje menni. G.Tamás is felugrott, és hosszú, forró, kimagyarázhatatlan csókot váltottak egymással - azt hittem, leesem a kényelmetlen székemről, mikor ezt végignéztem. Ivánka annyit még odasúgott, hogy "jó éjszakát kedveském", mire G. Tamás rá nem jellemző érzékenységgel súgott vissza valami hasonlót, és átölelték egymást. Mellettem a SzínészNŐ mozdulatlanul, jéghidegen követte az eseményeket, ami teljesen szétzúzta addigi naivitásomat. Nem szóltam, mire Ő keserűen kibökte; "Tudok róla. Ivánka a nagy szerelme. Nagyjából 20 éve megy ez így..." - nem tudta tovább mondani, mert G. Tamás Ivánka távozása után azonnal ott termett, karon ragadta a SzínészNŐt, és közölte, hogy "megyünk!".

Nekem annyi időm nem volt, hogy a kabátomat felvegyem, már láttam a kávézó üvegablakán át a távozó, kívülről mondhatni tökéletes párt; a hatalmas, hófehér bundában lévő Nagyasszonyt, a Primadonnát, és a mellette feszítő, előbbi csóktól elérzékenyült és boldog "férjét", ahogy távolodnak a gyenge hóesésben. 
Soha nem lehet elfelejteni ezt a hamis képet.

Kapcsolatunk során persze minden apró részletet megtudtam G. Tamás és Ivánka szerelméről, ami a mai napig tart. Ivánka miatt többször kidobta a volt férj a SzínészNŐt, aki ilyenkor boldogan el is ment, csak éppen megszülte a gyereket, aki miatt a környezete folyamatos bűntudatban tartotta, ezért mindig vissza kellett könyörögnie Magát, hogy kifele reprezentálhassa a "jó anyát". (kackac) G. Tamás félig Ivánkával él(t), haza csak ritkán járt, ezért alkalmazta a román nevelőnőt, hogy az utódjáról legyen, aki gondoskodik, legyen, aki felneveli. A művészvilágban mindenki tudott a kapcsolatukról, a SzínészNŐ már több hónapos terhes volt, mikor G. Tamás oda vágta Neki, hogy "amíg Ivánka él, te egy senki vagy számomra", és ezekről levelek, naplóbejegyzések, öngyilkossági kísérletek tanúskodnak, amik vitathatatlanok.
A velem való boldogságban a SzínészNŐ már tudott nevetni Ivánkán. Sokszor mondta, hogy összeillenek, szánalmas, pénzéhes kígyó mindkettő, de amikor az Ivánka-hatás elkezdett visszaköszönni a 13-14 éves kiskamasz gyerekén, akkor valóban megijedt - én is...

Hozzátenném, G. Tamásról nem árt tudni, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja. Való igaz, hogy az állami beruházások aktív közreműködője (vajon miért?!), de ha ezt alaposan megvizsgáljuk, a fele sem igaz a történeteinek. Az Operettszínházban azért van még mindig az őáltala készített csillár, mert ezzel a mindenkori igazgatókat gátlás nélkül zsarolja. Egy ilyen csillár fenntartása, évi egyszeri tisztítása, a fényforrások állandó felügyelete hatalmas állami pénzeket emészt fel, amiket G. Tamás ingyen is elvállal, ha cserébe megkapja a vezetőségtől, amit akar - így az erre elszámolt pénz a vezetőség zsebében landol. Korábban arra használta ezt, hogy ígéretet kért K.M.G-tól, hogy ne foglalkoztassa a SzínészNŐt, mert "az egy ócska ribanc" - ezt K.M.G. akkori felesége szó szerint idézte nekem, amikor elmesélte, hogyan kuncsorgott K.M.G. irodájában, és hogyan bizniszelték le, hogy ki mit ad azért, hogy mindenki jól járjon; így a SzínészNŐ az Operettszínházban nem csak, hogy mellőzött volt, hanem még megalázó szerepekkel is próbálták ellehetetleníteni. A Rómeó és Júlia Dadáját is azért kapta meg, mert K.M.G. szentül hitte, hogy belebukik, és ezt jól kitervelték G. Tamással: ez az egy nem jött be, szerette a közönség, úgyhogy egy év után el is vették Tőle a szerepet, "csak úgy".
Ma pedig arra használja a színházba beépült hatalmát, hogy ugyanúgy kuncsorog színpadért a SzínészNŐnek, ahogy pár éve kuncsorgott a SzínészNŐ ellen.
Ravasz ember, bár a SzínészNŐ szerint érettségije sincsen. Tudja, hogy a SzínészNŐnek nem a gyereke számít, hanem a színpad, azt pedig meg lehet venni...

(kép: a SzínészNŐ "Ördög"-nek csúfolta a volt férjét minden egyes írásában, ezért küldte ezt a képet nekem 2009-ben Prágából... "Ugye, hogy hasonlít?" Oszvald Marika készítette.)

A gyereket meg kéretik nem sajnálni. Azt hittem, a SzínészNŐnél és a volt férjénél hazugabb ember nincs e Földön, de sajnos ebben is naiv voltam; a fiú, akinek apja homoszexuális, anyja leszbikus, önmaga meg egy szeretetet nem ismerő, képmutató világban nőtt fel, alig múlt 18 éves, mikor a Hivataloknak már nyíltan olyan hazugságokat állított (s teszi ezt mai napig), amiket pechjére kézzel fogható bizonyítékokkal tudok ellenérvelni, így hamis tanúzásért hamarosan bajba is kerül, de a gátlástalansága, a manipulatív, embertelen viselkedése, és a kizárólag pénzközpontú életszemlélete boldog emberré teszi őt - higgyétek el nekem."

ViaszBaba - SzínészNŐt szerettem - a KÖNYV
VIDEÓ -1 ; VIDEÓ -2
FACEBOOK
BLOG
INSTAGRAM
TWITTER
krencseyhella@gmail.com