Sors? Végzet? Szabad akarat? - vagy csak egy őszi délutáni rácsodálkozás egy 30 évvel ezelőtti fényképre, aminek a létezésérõl nem is tudtam?! Több, mint 20.000 fénykép végezte a kukában néhány hónapja, de ezt megtartottam.
Van ennek az időutazásnak valami varázsa...
"Minden percnek nagy ára van
A világ egy mérföldnyi csend nekünk.
Tán a némaságban gyöngy lenne a dal.
Megkezdett kottákat cipelünk.
A hangjegyedbe bújnék el
Remélve, hogy el tudsz majd játszani,
Nem kell, hogy súgjak, segítsek,
Mert Te képes vagy a lényem hallani."
(Papp Ádám)
krencseyhella@gmail.com