Egy kezemen meg tudom számolni, elmondása alapján hány embert szeretett életében Kalocsai Zsuzsa, és néha elgondolkodtató, hogy e néhány ember között nem a családtagjai szerepelnek, hanem Általa választott "lelkitársak", akiknek a létezése értelmet adott mindannak, aminek Ő önmagát érezte. Másoknál kereste a válaszokat, és ha a lelke kapcsolódott egy másik lélekhez, akkor tudott csak szeretni igazán. Nyolc évig éltem Vele, összesen három ilyen embert tudok mondani, de közülük is kiemelkedik a Mindene;
Gencsy Sári
Gencsy Sári a maga idejében (sz.1919, aktív:1944-2008) híres és ismert operaénekes volt, hallomásból tudok róla magánéleti elemeket, minthogy falta a férfiakat, remek humora volt, de a szakmája egyik legalázatosabb, leghitelesebb képviselője is volt, és a Zsuzsához hasonló mentalitással szorított mindent háttérbe azért, hogy a színpadon tökéletesnek érezhesse magát. Nagyon furcsa számomra, hogy Gencsy Sári (akinek munkásságát koromnál fogva sajnos nem ismerem, s úgy hiszem, vagyunk ezzel így páran...) a Zsuzsával töltött minden percemben jelen volt, még barátságunk kezdetén, s szerelmünk, majd végső harcaink közepette is anélkül, hogy ő tudott volna valaha is arról, hogy én létezem; néhány hónappal azelőtt halt meg, hogy közelebbről megismertem Zsuzsát.
Nem tudok előzményeket kettejük kapcsolatáról, de belém lett kódolva, hogy Gencsy Sári gyönyörű nő volt, s bölcsebb, több, jobb bármelyikünknél. Zsuzsa mindig elmondta, hogy hatalmas kék szeme és szőke haja volt, rajongtak érte a férfiak, és mikor a gyász megrendítette, szent meggyőződése volt, hogy maga Gencsy Sári küldött engem Mellé, hogy legyen aki életben tartja, elszakítja a Sárika által is gyűlölt és megvetett volt férjétől, valamint új életet és boldogságot ad Neki. Így lettem én a kis angyalkája, akiben Sárikát látta. Furcsa volt nekem e mítikus kapcsolat árnyékában élni, ugyanakkor ismeretlenül is nagyon szerettem a hölgyet, mert amikor Zsuzsa beszélt róla, a hangja ellágyult, láthatóan boldog volt, és Gencsy Sári véleménye, gondolatai, érzései tényleg megdöbbentően egyeztek az enyéimmel, ha a külső hasonlóságokról nem is igazán tudok nyilatkozni. Talán egy (de lehet, hogy két) évtizedig volt Kalocsai Zsuzsa énektanára, de inkább mondanám barátnőjének, bizalmasának, édesanyja helyett édesanyjának. Sokat írt róla abban az ominózus naplóban, többször említette, hogy a volt férje nem engedi el énekórára, vagy direkt kellemetlenségeket okoz, hogy ne tudjanak találkozni, és hogy Gencsy Sárinak erről mindig megvolt a határozott véleménye, és biztatta is a változtatásra, de Ő túlságosan félt attól, hogy - bár néhányszor elindította a válást, mégis visszakozott - elveszíti a színpadot, mert a volt férj megfenyegette, hogy tönkreteszi. Ezt is leírja a naplóban.
"2005.08.28.
Drága Napló!
Nagyon sajnálom, hogy így elhanyagoltalak, és hogy
nem írtam fel mindent, ami sérelem ért. Azóta teljesen eldurvult a helyzet.
Hihetetlen, hogy milyen világosan láttam már akkor,
hogy abnormális a helyzet, amikor még csak apróságok történtek, és nem azok a
vérlázító dolgok, amiken keresztülmenve a mai napig nem váltam el. Azok után,
hogy még a terhességem alatt meg szerettem volna beszélni a házaséletünket, az
IMPOTENCIÁJA miatt kértem, hogy ha együtt nem tudjuk ezt megoldani, forduljunk
tanácsadóhoz.
Ma azt vágta a fejemhez, hogy meglopom. Mert a szódásnak az ő tálcájáról pótoltam ki az egy rekesz szódához a pénzt. Persze mert Kötcsén nincs bankautomata, amiből ki tudtam volna venni pénzt. Nagy lopás kb. 1500 Ft fém aprópénzben, és még a Katikától is kellett hozzá kérni 140 Ft-ot. Arról miért nem beszél, hogy a BT számlájára én csak betettem a külföldi pénzeimet, de nem vettem ki soha 6 éven át, és a mai napig nincs hozzá kártyám? Itt nem aprópénzről, hanem MILLIÓKRÓL van szó!
A pesti rezsit kezdettől fogva az én fizetésemből vonják. 8 évig kitartottam egy pasast??? Mikor lettem ilyen anyagias? Hát néztem én a pénzt, amikor kérte? Adtam, csak ne sírjon. Soha. És kértem én tőle? Soha. Most meg már szinte nekem akart jönni, hogy megüssön. És mindezt a gyerek előtt. Valami vélt sérelem vagy apró vita miatt a gyereknek azt mondta: „ ANYÁD AZ A BÜDÖS KURVA”. (mármint ez én vagyok.) Nem a gyerekkel kell a vitás dolgokban igazolnia magát, hanem velem kell megbeszélnie a dolgot. Tévképzetei vannak, hogy én ellene nevelem a gyereket. Ez a legnagyobb hazugság.
Az ő dolgai fontosak, az enyém nem fontos, vagy legalábbis másodlagos. Szóval roppant önző. Kíváncsi vagyok mikor hozza el Sárikát. Megígérte. Lehet, hogy Sárika látja jól a dolgokat, és majd eljön taxival. Ha ez bekövetkezik, megértem, hogy nem tanít tovább. Csak Tamás nem látja be, hogy szép lassan tönkretesz. Az éneklés főként önbizalmi kérdés."
(Kalocsai Zsuzsa naplója - szó szerinti részlet)
A Sors iróniája, hogy csak látásból ismertem Zsuzsát, mikor Gencsy Sári halála miatt gyászmise volt a Terézvárosi Nagytemplomban. Munkába mentem, és teljesen véletlenül futottam bele a megtört, kisírt szemű, gyenge és fáradt Kalocsai Zsuzsába, aki a gyászmiséről tartott hazafelé. Panaszkodta, hogy a férje még csak el se kísérte. Voltunk elég sok temetésen a későbbi években, de sosem láttam ilyennek. Utána hetekre bezárkózott, senki nem látta.
A Nagymező utcai lakásában a zongorán egy hatalmas, bekeretezett, aranyozott, fiatalkori Gencsy Sári kép van kitéve (ezt láthatjátok feljebb). Azon kívül csak Önmagáról voltak képei a lakásban, illetve néhány saját festménye, esetleg oldalfalakon én vagy a kutyák. Mindig úgy gondoltam, hogy ez az a “végtelen tisztelet és szeretet érzés” - amire Ő képes -, hogy nem Önmagát nézte a zongorás beénekléseknél, hanem A Múzsáját, aki fentről vigyázott rá és segítette jobbá válni a színpadon. Később egy vidéki énektanárhoz járt, sokszor elkísértem (valójában a kapcsolat közöttünk ezeken a hosszú utakon bontakozott ki úgy igazán), nagyon jól éreztük ott magunkat, s bár Sárikát minden alkalommal említette, az ottani hölgyet is szívünkből szerettük mind a ketten. Aztán valamiért annak a vonalnak vége lett, és jött egy harmadik tanár a belvárosból, akit már nem ismertem, de aki non-stop zaklatta üzenetekkel; megint az a típus volt, aki semmilyen módon nem tartotta tiszteletben a magánéletét, és Zsuzsa számára is idegesítően tapadt rá - lenne ötletem, kinek az ajánlására választotta.
Biztos sokan nem ismeritek már Gencsy Sári nevét, de én úgy gondolom, ma nem lenne Kalocsai Zsuzsa, ha nem lett volna Neki annak idején (a legjobbkor) egy Gencsy Sárija.
Ez a történet így kerek.