Ha belegondolunk, ez természetes, hiszen a szóban forgó méltóságot
csak szüntelen erőfeszítéssel tudták megőrizni -
- valódi természetük ellenében."
( Albert Camus )
INTERMEZZO
Egyetlen, vissza-visszatérő kérése volt, mióta ismertük egymást.
Nem sokkal azután, hogy rájött, hogy bennem kiváló szolgálólányra akadt, nem volt nap, hogy ne hangzott volna el, hogy " Baba, ugye szólni fogsz? Ugye megmondod, ha már nem való, amit a színpadon csinálok? Ugye nem hagyod, hogy nevetségessé váljak? " Kezdetben még csak egy-egy új szerep kapcsán hozta fel a témát, később heti szinten; A chicagói hercegnő próbafolyamata alatt pedig nagyjából óránként. Csúnya bukás volt az egy évvel korábbi Nárcisz és Echo a Raktárszínházban, amibe pont e célból kényszerítették bele (a volt férje és KERO az éves csillár-számlázások közepette eszelte ki e remek bosszútervet), aztán ott volt a megörökölt Lili bárónő, ami az elején félelem és rettegés volt nem csak Lehoczky Zsuzsától, hanem az "öregasszony" karakterszereptől is - míg az akkori igazgató felesége a legszebb primadonna szerepeket játszhatta a Nagyszínpadon.
Kalocsai Zsuzsa nem karakterszínésznő. Sose tudta megbocsátani Molnár Gál Péter színikritikusnak, hogy a Víg özvegy után annyit írt csupán Róla: " Szép, semmi több. " Nyilván ez erős túlzás, hiszen a hangi adottságai operai kvalitásúak, ám sem Gobbi Hilda, sem Lehoczky Zsuzsa, sem Oszvald Marika szerepkörére nem való; Ő egy Honthy Hanna, egy Tolnay Klári, egy Ruttkai Éva. Pechjére.
Mikor az állam díjat adott Neki 2015-ben ( ma már tudjuk, hogy ez a tisztikereszt egy mai napig tartó zsarolási folyamat mézesmadzagja volt...), az Operettszínház vezetése gyorsan előkotorta A chicagóit, és írtak Rá egy primadonna szerepet. Szűk mezsgye volt ez a királynőség és Önmaga paródiája között, hiába volt a fején korona. A premieren - mint írtam a ViaszBabában - megijedtem, hogy nem lesz ez jó út, de Béres Attilának hála csak megmaradt pár évig repertoáron a tabudöntögetés, és Kalocsai Zsuzsa minden este teljes hittel öltötte Magára a királynő palástját és lépett fel a színpadra - mint A Királynő. Mint amilyennek képzelte-képzeli Magát.
A csúnyán megbukott Kékszakáll ( ...hiába a beleszőtt leszbikus jelenet Számára... ) után mostanra már csak a döbbenet maradt. Se az alkata, se a jelenben Vele történtek nem indokolják, hogy színpadon álljon ( legközelebb elmesélem, miből is él a nézők számára elképzelhetetlen fényűzésben... ), mégis ott áll ( beváltották a Neki tett ígéreteket, amiket azért kapott az elhagyott kirakatférjtől, mert megígérte, hogy engem tönkretesz; ismerve azt a Zsuzsát, akivel nyolc évig együtt éltem, nagyon jól tudom, hogy fogalma sem volt abban a pillanatban, hogy az ördögnek adja el a lelkét - megint... ), Ő pedig mindenre igent mond, mert addig se kell ÉLNI, nem kell Kalocsai Zsuzsának lenni. Nem kell gondolkodni, amíg pár órát az ócska deszkákon áll, már teljesen mindegy miért és hogyan, csak mehessen, menekülhessen, felejthessen.
Ugyanazt az életet éli, mint a homoszexuális, bántalmazó, hatalmával csúnyán visszaélő volt férje mellett eltöltött években egy nem kívánt, mentálisan sérült gyerekkel a hátán - parancsra él, parancsra teljesít, parancsra érez (?), és ha otthon lemossa a sminkjét, fogalma sincs, ki Ő maga valójában. Tárgyakkal kompenzálja Magát és a környezetét is. Ezt százszor, ezerszer elmondta, leírta nekem. Kalocsai Zsuzsa nem létezik, eloltotta személyisége utolsó parazsát is a korábban lelkében tomboló tűz után - ami időnként engem még megégetett.
Kalocsai Zsuzsa nagyon jól tudta-tudja, hogy én mindig megtartom az ígéretemet, bármiről legyen is szó. A Pesti Művész Színház nevezetű kamuszínház Lili bárónője kora tavasszal a pár másodperces ajánlójával lesokkolt. Magát az intézményt nem minősítem, mert megélhetési színészek is próbálkoznak ott, akiket ismerek, és nem érdemlik, hogy bármi negatív érje őket, ugyanakkor volt szerencsém pár éve Kalocsai volt osztálytársával (a "színház szellemi vezetőjével”) többször is találkozni, aki olyan szinten alázta meg a Zsuzsát mindenki előtt, hogy utána napokig kellett vigasztalni - nem művészileg - az ott elhanyagolható tényező, elég bármelyik darabjukra gondolni... -, hanem emberileg. A deszkafüggők mindenesetre gyorsan felejtenek, és B verziónak az Operett mellett a hakniszínház méltatlan produkciói a világ végi sátrakban kiváló lehetőségek Kalocsai Zsuzsának, hogy a saját műfaját még jobban a sárba tiporja - Ő dolga, a deszkákért mindent.
Na meg azért, hogy valaki más lehessen.
Sajnos azonban törött a tükör, melyben látja Magát. Megalázó, szánalmas, humort nyomokban sem tartalmaz, és az Ő szakmai hátterével ( mondom ezt úgy, hogy emberileg szóra sem méltatnám azok után, amiket és ahogyan velem tett ) mindez méltóságon aluli.
Nem látja már.
Nem érzi már.
Nem érdekli már.
( ...és most... )
Hogy mindez miért is van így, a BörtönBaba későbbi részleteiből talán könnyebb lesz megérteni. Megtehetném ugyan, de a tisztességem és a becsületem azt diktálja, hogy egyelőre ne beszéljek azokról a dolgokról, amik Vele-velünk történnek a hatóságok kezei alatt. Van még egy bástyája, a politikailag füstfelhő volt férje, de egyikük sem mérte fel, hogy akár ledől a bástya, akár megreped a tartópillér, nem csak Kalocsai, hanem hamis tanúként a fia is kezdi a Canossa-járását a hatóságok mezején, a végtelen megaláztatások színpadán.
Kalocsai Zsuzsa, igen, most nevetségessé váltál. Nem látod Magad kívülről, de hidd el, nem az rombolja le a presztízsedet - melyet annyira féltesz -, hogy nyolc évig szerettél egy fiatal lányt.
Ez a nézőidet egyáltalán nem érdekli.
Nézz bele a tükörbe.
Ha még tudsz.