A "Szürke Eminenciás" utódót követelő édesanyja az alapján nézte ki a fiának a SzínészNŐt, hogy "egész csinoska, biztos fiút szülne neked."
A fia ekkor 54 éves volt, nem volt mire várni.
Nem volt választás egyik oldalon sem; miután egy erőszak során a SzínészNŐ teherbe esett, hiába tudták, hogy egyrészt más oldalra játszanak, másrészt kifejezetten irritálják egymást, mindkét család sürgette a szövetséget, a házasságot. (ezt elhúzták addig, amíg biztossá vált, hogy a SzínészNŐ nem vetél el: 8 hónapos terhes volt, mikor aláíratták Vele a papírt, hogy ettől kezdve G-né - házassági szerződéssel!!! ...) A SzínészNŐ családja a rengeteg pénz lehetőségét látta a dologban, aminek mennyiségét (százmilliókról beszélünk) vidéki - mondhatni faluról jött - egyszerűségükkel elképzelni sem tudták, míg a volt férjnek örökös kellett sürgősen, márpedig állandó, lassan 30 éve tartó, élettársi kapcsolatából aligha remélhetett gyermeket...
(kép:Helyi TV)
Az első abszurditása ennek a történetnek az volt, hogy G.Tamással (későbbiekben így, a nevén nevezem a SzínészNŐ volt férjét, aki egyébként közszereplő a javából) köszönő-viszonyban voltam, ugyanis ő az az ember, aki mindenhol ott van, egyszerűen elkerülhetetlen, megjelenik a legváratlanabb pillanatokban is, és árad belőle a feszültség, az idegesség, a gyűlölködés és a frusztráció, amit nem tudsz kizárni, bármilyen távolról is próbálod elkerülni. Amíg a SzínészNŐ a színház utcájának végén lévő luxuslakásukban fetrengett mély depressziójában, addig G. Tamás az utcákat járta, a SzínészNŐ szavaival
"a kapcsolataiból élt" (senki ne higgye, hogy a ma már senkinek nem kellő csillárjaiból!!!), így úton-útfélen a színházba menve belé botlottam - ahogy mindenki más is. Furcsa volt, hogy a SzínészNŐt soha nem láttuk, ellenben ez az ember nem volt nap, hogy ne jött volna szembe a színházi művészbejáró környékén. Soha egyetlen jó szót nem szólt a SzínészNŐről, ha a hogyléte felől érdeklődtem. Egy esetben kijelentette, hogy
"Nincs a világon annyi pénz, amennyi Kalocsai Zsuzsának elég lenne", de olyan is volt, mikor azt panaszolta, hogy étterembe vinné a házassági évfordulójuk alkalmával, de nem hajlandó jönni, úgyhogy
"majd kirángatom az ágyából". 20 éves voltam, végtelenül naiv, és mivel akkoriban még nem barátkoztam a SzínészNŐvel, jóformán nem is ismertem, a színházban dolgozó idősebb kolléganőimtől érdeklődtem, hogy valóban igazak-e ezek az állítások, s bár finoman, udvariasan és visszafogottan, de mind azt mondták, hogy csodálják, hogy a SzínészNŐ egy ilyen "házasságban" még egyáltalán életben van...
Később sokkal tisztább lett a kép. Mikor még csak barátnője voltam a SzínészNŐnek, megjelentünk egy-két helyen úgy, hogy G. Tamás is a férj jogán jelen volt. Egyszer ketten mentünk Koltai Robi meghívására a Sose halunk meg című előadásra a József Attila Színházba, amire a SzínészNŐ szó szerint szökött (mert mint a ViaszBabában is írtam, Ő nem mehetett csak úgy el sehova, senkivel), és a végén megjelent G.Tamás és hatalmas balhét csinált a SzínészNŐ kollégái előtt - nem miattam, rám nem gyanakodott (annál is inkább, mert én akkoriban épp kapcsolatban voltam az egyik ott játszó színésszel), hanem azért, mert a SzínészNŐ el mert menni színházba - NÉLKÜLE. Hetekig nem hallottam ezután a SzínészNŐről, attól féltem,
megölte...
A következő találkozás a színházban volt, ahol amiatt bántalmazta fizikailag a balett-teremben, mert a reggeli tornán részt vett (amin a legtöbb, magára valamit is adó színésznő ott volt a teátrumból, én pedig hobbiból jártam be). Hozzátenném, ha a SzínészNŐnek előadása volt, minden alkalommal megjelent, hozta a repi vendégeit - avagy ültessük le az ingyen haverokat, akiket utána felvitt a SzínészNŐ öltözőjébe, és színészsimogatót rendezett, mindenki legnagyobb felháborodására. Kért egy szívességet - adott egy szívességet. A SzínészNŐ szó nélkül tűrt. Akkor még nem tudtam, mit jelent Számára a hatalom és a pénz, és hogy ezért megéri - azt se tudtam, hogy a kétlaki életében felgyülemlett feszültség majd milyen traumákat és agressziót vált ki később a SzínészNŐből, aminek én leszek az áldozata.
(kép: Helyi TV)
G. Tamás - amellett, hogy rendszeresen bántotta és kihasználta a SzínészNŐt - akkor nyitotta fel a szememet a háttérben zajló életükre, amikor egy premier estéjén összejövetelt rendezett a Komédiás Kávéházban, amire csak a saját barátait hívta meg (Demjén, Charlie, Markó Iván, Iparkamarai tagok, a városi és országos politika szereplői, stb.), ellenben a SzínészNŐnek volt premierje, aki engem hívott el, hogy
"ne legyek már megint egyedül". A "buli" abból állt, hogy G. Tamás és haverjai a sárga földig leitták magukat, énekeltek, vigadtak, mi a SzínészNŐvel a sarokban lévő asztalnál iszogattunk egy-egy pohár kólát, és vártuk, mikor mehet Ő végre haza. Panaszkodott és panaszkodott, hogy nézzem meg, ez az Ő élete, Ő csak egy kirakatbábú, és mennyire boldogtalan, és alig várja, hogy hazamenjen és bevegye az altatóit, mert
"ez nem élet." Őszintén megmondom, akkor és ott a szívem beleszakadt, de nem tudtam segíteni azon kívül, hogy meghallgattam, és együtt éreztem Vele. Mikor megkérdeztem, miért nem hagyja el, azt válaszolta, hogy
"akkor tönkretenne.". Nem firtattam tovább a dolgot.
Nagyon későre járt, mígnem egyszer csak az tűnt fel, hogy elszállingóztak a haverok, és G. Tamás "Ivánkával" (magunk közt kizárólag így neveztük) összebújva pusmog egy tőlünk távol eső asztalnál, mígnem Ivánka felállt, hogy ideje menni. G.Tamás is felugrott, és hosszú, forró, kimagyarázhatatlan csókot váltottak egymással - azt hittem, leesem a kényelmetlen székemről, mikor ezt végignéztem. Ivánka annyit még odasúgott, hogy "jó éjszakát kedveském", mire G. Tamás rá nem jellemző érzékenységgel súgott vissza valami hasonlót, és átölelték egymást. Mellettem a SzínészNŐ mozdulatlanul, jéghidegen követte az eseményeket, ami teljesen szétzúzta addigi naivitásomat. Nem szóltam, mire Ő keserűen kibökte;
"Tudok róla. Ivánka a nagy szerelme. Nagyjából 20 éve megy ez így..." - nem tudta tovább mondani, mert G. Tamás Ivánka távozása után azonnal ott termett, karon ragadta a SzínészNŐt, és közölte, hogy
"megyünk!".
Nekem annyi időm nem volt, hogy a kabátomat felvegyem, már láttam a kávézó üvegablakán át a távozó, kívülről mondhatni tökéletes párt; a hatalmas, hófehér bundában lévő Nagyasszonyt, a Primadonnát, és a mellette feszítő, előbbi csóktól elérzékenyült és boldog "férjét", ahogy távolodnak a gyenge hóesésben.
Soha nem lehet elfelejteni ezt a hamis képet.
Kapcsolatunk során persze minden apró részletet megtudtam G. Tamás és Ivánka szerelméről, ami a mai napig tart. Ivánka miatt többször kidobta a volt férj a SzínészNŐt, aki ilyenkor boldogan el is ment, csak éppen megszülte a gyereket, aki miatt a környezete folyamatos bűntudatban tartotta, ezért mindig vissza kellett könyörögnie Magát, hogy kifele reprezentálhassa a "
jó anyát". (kackac) G. Tamás félig Ivánkával él(t), haza csak ritkán járt, ezért alkalmazta a román nevelőnőt, hogy az utódjáról legyen, aki gondoskodik, legyen, aki felneveli. A művészvilágban mindenki tudott a kapcsolatukról, a SzínészNŐ már több hónapos terhes volt, mikor G. Tamás oda vágta Neki, hogy
"amíg Ivánka él, te egy senki vagy számomra", és ezekről levelek, naplóbejegyzések, öngyilkossági kísérletek tanúskodnak, amik vitathatatlanok.
A velem való boldogságban a SzínészNŐ már tudott nevetni Ivánkán. Sokszor mondta, hogy összeillenek, szánalmas, pénzéhes kígyó mindkettő, de amikor az Ivánka-hatás elkezdett visszaköszönni a 13-14 éves kiskamasz gyerekén, akkor valóban megijedt - én is...
Hozzátenném, G. Tamásról nem árt tudni, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja. Való igaz, hogy az állami beruházások aktív közreműködője (vajon miért?!), de ha ezt alaposan megvizsgáljuk, a fele sem igaz a történeteinek. Az Operettszínházban azért van még mindig az őáltala készített csillár, mert ezzel a mindenkori igazgatókat gátlás nélkül zsarolja. Egy ilyen csillár fenntartása, évi egyszeri tisztítása, a fényforrások állandó felügyelete hatalmas állami pénzeket emészt fel, amiket G. Tamás ingyen is elvállal, ha cserébe megkapja a vezetőségtől, amit akar - így az erre elszámolt pénz a vezetőség zsebében landol. Korábban arra használta ezt, hogy ígéretet kért K.M.G-tól, hogy ne foglalkoztassa a SzínészNŐt, mert
"az egy ócska ribanc" - ezt K.M.G. akkori felesége szó szerint idézte nekem, amikor elmesélte, hogyan kuncsorgott K.M.G. irodájában, és hogyan bizniszelték le, hogy ki mit ad azért, hogy mindenki jól járjon; így a SzínészNŐ az Operettszínházban nem csak, hogy mellőzött volt, hanem még megalázó szerepekkel is próbálták ellehetetleníteni. A Rómeó és Júlia Dadáját is azért kapta meg, mert K.M.G. szentül hitte, hogy belebukik, és ezt jól kitervelték G. Tamással: ez az egy nem jött be, szerette a közönség, úgyhogy egy év után el is vették Tőle a szerepet,
"csak úgy".
Ma pedig arra használja a színházba beépült hatalmát, hogy ugyanúgy kuncsorog színpadért a SzínészNŐnek, ahogy pár éve kuncsorgott a SzínészNŐ ellen.
Ravasz ember, bár a SzínészNŐ szerint érettségije sincsen. Tudja, hogy a SzínészNŐnek nem a gyereke számít, hanem a színpad, azt pedig meg lehet venni...
(kép: a SzínészNŐ "Ördög"-nek csúfolta a volt férjét minden egyes írásában, ezért küldte ezt a képet nekem 2009-ben Prágából... "Ugye, hogy hasonlít?" Oszvald Marika készítette.)
A gyereket meg kéretik nem sajnálni. Azt hittem, a SzínészNŐnél és a volt férjénél hazugabb ember nincs e Földön, de sajnos ebben is naiv voltam; a fiú, akinek apja homoszexuális, anyja leszbikus, önmaga meg egy szeretetet nem ismerő, képmutató világban nőtt fel, alig múlt 18 éves, mikor a Hivataloknak már nyíltan olyan hazugságokat állított (s teszi ezt mai napig), amiket pechjére kézzel fogható bizonyítékokkal tudok ellenérvelni, így hamis tanúzásért hamarosan bajba is kerül, de a gátlástalansága, a manipulatív, embertelen viselkedése, és a kizárólag pénzközpontú életszemlélete boldog emberré teszi őt - higgyétek el nekem."
ViaszBaba - SzínészNŐt szerettem - a KÖNYV
VIDEÓ -1 ;
VIDEÓ -2
FACEBOOK
BLOG
INSTAGRAM
TWITTER
krencseyhella@gmail.com
