" ... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Zala megyei, nagyon kövér és nagyon tehetségtelen ember, aki egy nap kitalálta, hogy
ő bonviván lesz bármi áron. Azok közé az emberek közé tartozott, aki ha fellépett a színpadra, a közönség fele máris elmenekült tömzsi, ijesztő alkatától, mindenhol izzadó és igen szagos kisugárzásától; 150 kg-jától és 150 cm-étől - mikor megszólalt, a nézők még addig reménykedő tagjai is vették a sátorfájukat és tovább álltak. Nem érdekelte őket a Hej, Cigány! ("sosehallottamilyenhamisan"), se a faluból összeszedett kis szubrettlányka tingli-tanglija a színpadon - a bukás sorozatos volt. Ekkor rendkívül ambíciózus emberünk azt találta ki, hogy "sztárokat" épít be a műsorába, amiket kisebb, vidéki falvakban, városokban értékesít majd (némi ellenszolgáltatásért cserébe), mert
ő bonviván akar lenni. Se hangja, se tehetsége, se kisugárzása - hamis indákkal szőtte fel az operettre - mint műfajra - súlyosan káros álmait.
Ez az ember, B. Csaba felhívta Oszvald Marikát, akinek elsőre olyan kevés pénzt ajánlott, hogy kinevette - de emberünk nem adta fel, és kezdetben az alkalmankénti 100.000 Ft-os haknidíjért Marika elvállalt vele két számot a világ végén - Zala megye apró falvaiban. Marikáról köztudott, hogy mindent elvállal; a pénz és a jószívűség áldozata egyszerre, és tudja ő (tudjuk mi is), hogy majd tán épp ez lesz később a veszte (ez még a 2019. júliusi autóbalesete előtt íródott - szerk.), de pénz-és fellépésfüggő, így hiába is próbálná bárki visszafogni. Marika nem a legjobb élményeket és körülményeket mesélte a legközelebbi medencés partijának egyik becsiccsentett éjszakáján B. Csabáról - részemről örültem, hogy mi ilyen megalázásoknak nem voltunk kitéve. Na de jött a Sors, és sajnos nem váratott sokat magára, hogy B. Csaba megtalálja Kalocsai Zsuzsát is, akinek a közvetlensége egy-egy igen alulfizetett hakni ellenében is olyan meggyőző volt, hogy B. Csaba elkezdte legjobb barátjaként hirdetni és kezelni Kalocsai Zsuzsát, akit napjában 10-20 alkalommal felhívott, napi 20 emailt írt neki. Mikor Zsuzsa már nem bírta vele a bájcsevejt, egyszerűen nem vette fel a telefont és nem válaszolt, csak szigorúan munkaügyben. Ekkor kezdett el hívogatni engem. Letiltottam. Az első perctől tudtam, hogy valami nincs rendben az elméjével.
Konfliktus konfliktusra jött a minősíthetetlen műsor és a három fellépő között; B. Csaba nem akart útiköltséget fizetni Marikának & Zsuzsának, pedig egy autóval mentek a világ végére (mindig Marika vezetett), aztán kiderült, hogy Marika negyedét énekli annak, amit Zsuzsának kell, de többet kap ugyanazért a fellépésért, később pedig nyilvánvalóvá vált, hogy ezek nem csak fellépések; ezek együtt gulyásozások, pálinkázások, mulatások és a helyi polgármesterek és bérenceik "pesti-módra" (by Marika) való kiszolgálása. Volt olyan, hogy éjfélkor a SzínészNŐ hulla fáradtan zuhant be a kocsiba - még 3 órás út állt előttünk (én vezettem), akkor csak Ő volt fellépő - és csak annyit mondott, hogy
'indíts, gyorsan, gyerünk!', de még a visszapillantóból láttuk, ahogy B. Csaba próbál az autónk után futni - 150kg-jával ez igen nehezen ment neki, így máris hívta Zsuzsát, akivel minősíthetetlen hangnemben beszélt, hogy mit képzel, hogy nem marad tovább (a fellépés két órája véget ért), a helyi könyvtár dohos, gusztustalan termében koccintani az itteni főnökökkel, ez a minimum, amit megtehet,
"ha már én foglalkoztatlak." Zsuzsának eldurrant az agya és levágta a telefont. El is tűnt a
Zala megyei gyogyós - magunk közt így neveztük, rászállt teljes mértékben a Marikára, aki viszont határozottan helyre tette őt, ha már egyáltalán nem viselte, vagy ha azzal állt elő, hogy egy időre beköltözne hozzá a gödöllői nyaralójába...
Sose felejtem el, megint vagy 10 telefonhívás után leszállítottam Zsuzsát a fellépése helyszínére, elénk jött ez a B. Csaba nevű, gyomorforgatóan izzadt, visszataszító férfi,
aki mindig bonviván szeretett volna lenni (ja és persze egy fiatal, hangosító srác volt akkoriban a párja, csak erről a politikai "barátai" előtt nem szívesen beszélt), és olyan
hangosan szidta, kurvázta, anyázta Oszvald Marikát a Zsuzsának, hogy nem hittem a fülemnek. (Rögtön felmerült bennem, vajon miket mondhat Zsuzsáról másoknak a háta mögött...?!) Az volt a baja, hogy a Marika a Balaton északi partján is elvállalt egy haknit, és hogy a
"Balaton az enyém!". Őrjöngött az ember, és fel se tűnt neki, hogy egy 40 éves barátságot próbál megfúrni, s bár én tudtam, hogy Zsuzsát ez nem érdekli, arra kértem B. Csabát, hogy fejezze be, de inkább még jobban belelendült. Ezt már az igazság-érzetem nem viselte; éppen elég volt látni az operett műfajának megcsúfolását a kezei között, a hatalmon lévőknek való seggnyalását és a magáról képzelt, ámde nem létező tehetséget, aminek az eredménye az lett, hogy Zsuzsát egy duett után 10 percig fertőtlenítettük, mert hozzá kellett érnie...
Nem sokkal később Marika meghívott minket magához. Az ilyen délelőttökön szinte egy családként léteztünk; míg a kiskutyám felfedezte a kristálytiszta medencéjét, Kalocsai Zsuzsa csirkepörköltöt főzött, én fényképeket szerkesztgettem, Marika pedig tett-vett, aztán leült egy cigire. Mikor lehuppant mellém a kanapéra, elmondtam neki, hogy miket terjeszt róla az az elmebeteg és hogy figyeljen oda, mert senkit nem tisztel és közönséges, a butaságát meg jobb nem is firtatni, és hogy engem nagyon bántott, ahogy róla beszélt mások előtt - és előttünk... Imádtam, ahogy Marika kezelte a problémákat. Két slukk között annyit reagált;
"Kérsz cigit? Amúgy meg fizet, mi kell még?! Szarom le." - hangosan felnevetett. Kalocsai Zsuzsa csendben sunnyogott Marika konyhájában. Még ebben sem volt őszinte, nem mondta el, hogy a legjobb barátnőjét nem védte meg, sőt, csak mosolygott és figyelt, ahogy a pletykás öregasszonyok kendővel a fejükön, akik imádják a konfliktusokat - ha ők nincsenek benne.
B. Csaba az "operett" számára a legkártékonyabb ember ma Magyarországon, és a legkevésbé színpadra való. Pech, hogy a vidéki vezetők között nagyon sok a saját neméhez vonzódó férfi, valamint az olcsó műsorokat vadászó és kötelező kultúrpénzeket lenyúló gazember, így a mai napig érvényesülni tud...
Konfliktus konfliktusra jött a minősíthetetlen műsor és a három fellépő között; B. Csaba nem akart útiköltséget fizetni Marikának & Zsuzsának, pedig egy autóval mentek a világ végére (mindig Marika vezetett), aztán kiderült, hogy Marika negyedét énekli annak, amit Zsuzsának kell, de többet kap ugyanazért a fellépésért, később pedig nyilvánvalóvá vált, hogy ezek nem csak fellépések; ezek együtt gulyásozások, pálinkázások, mulatások és a helyi polgármesterek és bérenceik "pesti-módra" (by Marika) való kiszolgálása. Volt olyan, hogy éjfélkor a SzínészNŐ hulla fáradtan zuhant be a kocsiba - még 3 órás út állt előttünk (én vezettem), akkor csak Ő volt fellépő - és csak annyit mondott, hogy 'indíts, gyorsan, gyerünk!', de még a visszapillantóból láttuk, ahogy B. Csaba próbál az autónk után futni - 150kg-jával ez igen nehezen ment neki, így máris hívta Zsuzsát, akivel minősíthetetlen hangnemben beszélt, hogy mit képzel, hogy nem marad tovább (a fellépés két órája véget ért), a helyi könyvtár dohos, gusztustalan termében koccintani az itteni főnökökkel, ez a minimum, amit megtehet, "ha már én foglalkoztatlak." Zsuzsának eldurrant az agya és levágta a telefont. El is tűnt a Zala megyei gyogyós - magunk közt így neveztük, rászállt teljes mértékben a Marikára, aki viszont határozottan helyre tette őt, ha már egyáltalán nem viselte, vagy ha azzal állt elő, hogy egy időre beköltözne hozzá a gödöllői nyaralójába...
Mit gondol majd Oszvald Marika, Frankó Tünde, Szulák Andrea (aki rengeteget ártott nekünk, de a szakításakor persze mi ketten álltunk mellette...), Fischl Mónika, Sáfár Mónika - az ősellensége, kinevetik a kollégái, vagy akár Peller Károly, akivel (és párjával) mi négyesben évekig szinte össze voltunk nőve, és egyértelműen tudták, hogy Kalocsai Zsuzsa kivirult és boldog nő volt mellettem, amiben felfoghatatlan mennyiségű szeretet és türelem volt részemről. A színházi világ egységesen gyűlölte és megvetette a volt férjét, és ezt nem átallották napi szinten Kalocsai Zsuzsa tudomására hozni. Kellett hát egy fedősztori arra az esetre, ha engem elveszít. Nincs harmadik, akire ráfoghatná, a zsarolást a fia részéről mégse mondhatja el senkinek; kitalálta hát (újra) a Nagy Ötletet: áldozat-szerep.