Hogy a forgószél mindkettőnket felkap, várható volt.
Hogy Ő fényt kap, s ebben sütkérezve próbál színpadon maradni, várható volt.
Kicsit olyan ez, mint mikor meglepetés ér, s még örülsz is neki – a Színésznőt annyian ismerték meg az elmúlt napokban, mint talán pályafutása alatt sosem...
Hogy Ő fényt kap, s ebben sütkérezve próbál színpadon maradni, várható volt.
Kicsit olyan ez, mint mikor meglepetés ér, s még örülsz is neki – a Színésznőt annyian ismerték meg az elmúlt napokban, mint talán pályafutása alatt sosem...
Gyászoló
királynőként szívja magába ezt a felemás nèpszerűsèget, s dönt arról, miképp
fordítja majd javára; tegyen bárhogy, az alapokat ismét leraktam Neki. A híressé
vált mondat, miszerint "Te tönkre akarod tenni a Színésznőt” saját darabokra hullt tükrének szilánkjaiban láttatja magát. Egyetlen lap sem írta le, pedig a lényeg ennyi a történetben;
Senkinek nem akarok ártani, senkit nem akarok megbántani - én kizárólag magamat védem az ellenem felhozott koncepciós perben, és az igazamért küzdök, teljesen függetlenül attól, hogy a Színésznő mit ès hogyan tesz.
Szeretnék Tőle is, és a hazugságaitól is elszakadni, de nem enged el...
Szeretnék Tőle is, és a hazugságaitól is elszakadni, de nem enged el...
Hogy a gyengébbet támadják továbbra is, tudható volt.
Könnyebb, egyszerűbb eltaposni a bántalmazottat, s letérdelni
a művészi ismertség, Nagyság előtt. Nem látják az emberek, hogy a Színésznő
hogyan áll(t) bosszút elvesztett boldogságáért, hogyan próbál egy kezdődő
életet sárba taposni, milyen ember Ő valójában, s micsoda erőket mozgat meg koholt vádjaival és hatalmi
játszmáival (pénzével és befolyásával) a háta mögött, csak hogy elfeledhesse a múltat – vagy
legalábbis hiteles áldozata lehessen...
Se pénzt, se hírnevet, se előnyt nem hoz ez az egész rémálom számomra - sokan tévedésben vannak ezzel is. Ha a Színésznő nem játszott volna az utolsó pillanatban is Istent, aki (velem) bármit megtehet, az én történetem soha nem derül ki senki számára - örökké a fiók mélyen őrzött titka maradt volna, védve egy hamvaiba holt szerelmet - vèdve azt, aki bántott.
Az egyik halott a síron táncol, a másik kezében ott a lapát.
Temetetlen holtak, kiknek múltja minden mozdulattal jelenné válik; a zúzódások újra bekékülnek, a kimondatlan szavak felszakadnak, a megsárgult szerelmes levelek tépett papírszalvétákká válnak a kezükben.
Az egyik bármit megtehet, a másik tovább tűr.
(a kép nem illusztráció)
viaszbaba.blogspot.hu
Instagram/krencseyhella
Twitter/krencseyhella
krencseyhella@gmail.com