Még meg sem száradt a festék a ViaszBaba - SzínészNŐT szerettem című könyv lapjain, melyet november 13-án már az olvasók is kezükbe vehetnek, máris íródik a BörtönBaba, ami egy, a korábbinál még abszurdabb világot vetít majd elétek...
A SzínészNŐ kibújt a csendből (legalábbis előttem), és a korábbi, fenyegető levele(i) után most kategorikusan kijelentette, hogy Ő bizony börtönbe juttat... Engem. A törékeny, 42 kg-os kislányt, aki nyolc éven át szerette, szolgálta Őt, tűrve a bántalmazásokat, megalázásokat, hazugságokat, és aki kizárólag azért mert most írni, mert az igazságérzete nem veszett el valahol a múlt században, hanem ha másom sincs, hát legalább az igazamat megvédhessem - szemben az álnok celebséggel, sunyi színházi emberekkel, álvigyori partykirálynőkkel s mindazon kapcsolatokkal, amikkel egy átlagember aligha rendelkezik.
A nyilvánosság az egyetlen, amitől a Színésznő úgy retteg, mint csótányok a lámpafénytől - kiléte egészen addig titokban tud maradni, ameddig engem újabb méltatlan helyzetbe nem sodor. S hogy miért csinálja? Mindenért. Mindazért, amiről azt hitte, könnyedén elfelejti, átértékeli, elrejti mélyen magában; mindazért, amiről úgy érezte, nem számított semmit és mindazért, ami fáj neki, de szerepe szerint nem mutathatja - a múltra pecsétet akar, ez lesz számára a taps.
A ViaszBabában ennek a folyamatnak minden részletét elolvashatjátok. Az olvasói miértek mind választ kapnak.
A SzínészNŐ nagy játékos, az áldozat-szerepkör pedig ötvenvalahány éve remekül megy neki, mindig van, aki elhiszi.
Arra viszont nem számított, hogy ezt az előadást én is végigjátszom.