Az írónő személye

" A Védteleneket lelövik, ugye? "




... Az írónő személye ...
Szeretnék pár dolgot tisztázni, mielőtt kezetekbe veszitek a könyvet;

1. SOHA nem voltam színészhallgató, civil diplomám és civil szakmám van, a színházban jegyszedőként dolgoztam a főiskola mellett mikor megismertem a Színésznőt. Nyolc évre adtam fel a karrieremet, mert Ő elvárta, hogy az Övét építsem a sajátom helyett.

2. Mindenféle eljárással és perrel nézek szembe azért, hogy az igazamat bizonyítsam - se bosszú, se másfajta érzések nem vezérelnek, viszont akik és ahogy szerepelnek a könyvben, mind valós alakok tükörképei - léteznek.

3. A Színésznővel nyolc évig éltem együtt, nem a szeretője voltam, hanem a párja és élettársa, így a könyvben Róla alkotott kép tökéletesen megfelel a valóságnak - legalábbis annak a szerepnek, amit nyolc évig nekem játszott.

4. A kapcsolaton belüli erőszak lelki és testi nyomait nem tudom, hogy fel tudom-e dolgozni valaha. Annál is inkább, mert a Színésznő hatalma, pénze és kapcsolatrendszere áll szemben az igazsággal, ami egymagam vagyok. Hogy Ő fel tudja-e fogni, mit tett egy nála 25 évvel fiatalabb, akkor még gyermekien naiv kislánnyal?! Talán sose tudjuk meg.

5. Végül a színházi szakma elmúlt egy hetéhez csak egy gondolat; részemről magát a Vígszínházat sajnálom, mert az emberek most olyan dolgokkal azonosítják, amik más színházakban fokozottan, napi szinten, kiskorúakkal szemben is jelen vannak. Szomorú tény, de ez a színházak normalitása - most azért van botrány, mert a közönséghez végre kijutott valami a zárt ajtók mögül...
ViaszBaba - SzínèszNÕt szerettem A KÖNYV 11.13.
viaszbaba.blogspot.hu
instagram/krencseyhella

A Szépség & a Szörny

" A volt férjét „csúf szörnyetegnek” nevezték a háta mögött a színházban, és kezdetektől az a hír járta, hogy a Színésznő csak a pénz és a karrierje féltése miatt van vele. Mindenki tudott a kirakatlétről, amiben a Színésznő élt, s ami azonnal semmivé foszlott, mikor rájöttek, hogy immár én vagyok a szerelme... Elkezdték tisztelni - bábú helyett embernek tekinteni, s a Színésznő felettébb élvezte, hogy új szerepe által felmagasztosult. "

#metoo


viaszbaba.blogspot.hu
instagram/krencseyhella

Ha a színházat választod...



ViaszBaba - SzínészNŐT szerettem A KÖNYV 11.13.


A művész úr nem sokkal a premier előtt okozott meglepetést, amikor átmentem hozzá, hogy kérésére segítsek összemondani vele a szöveget. Rejtvényt fejtett, kávézott, egyedül ült az öltözőjében, én pedig épp ráértem, mert a Színésznő a fodrászatban volt, és nem volt rám szüksége. A művész úr gondosan becsukta az ajtót mögöttem, furcsamód kulcsra zárta, és másodpercek alatt, elszánt vehemenciával vetette rám magát; a falhoz szorított, csókolta az arcomat, a számat, a nyakamat, amitől olyan undor és félelem jött rám, hogy teljes erőmből ellöktem magamtól, mire sértődötten közölte, hogy ő márpedig akar engem. Mondtam neki, hogy valamit félreérthetett, de semmi baj, nem mondom el senkinek, csak most mennék... Állt az ajtó előtt, kétségbe volt esve, majd újra megpróbált közeledni, és közben olyanokat suttogott, hogy mióta erre vár, és milyen vonzó vagyok a számára, és hogy engedjek, különben következményei lesznek... Ez zsarolásnak hangzott, ezt meg is mondtam neki. Mikor másodszorra is elutasítottam, leült a székére, és sértő stílusban arra kért, távozzak. Kiszaladtam a folyosóra, át a Színésznő öltözőjébe, sokkos állapotban. Mikor Ő visszaért, elmondtam Neki mi történt, de a reakciója még engem is meglepett; hangosan felnevetett, és közölte, hogy örüljek neki, hogy mindenki engem akar… ""



Ha elolvasod a könyvet, más emberként ülsz be utána a színházba...
2017.11.13.

BörtönBaba - a történet folytatódik...

Még meg sem száradt a festék a ViaszBaba - SzínészNŐT szerettem című könyv lapjain, melyet november 13-án már az olvasók is kezükbe vehetnek, máris íródik a BörtönBaba, ami egy, a korábbinál még abszurdabb világot vetít majd elétek...

A SzínészNŐ kibújt a csendből (legalábbis előttem), és a korábbi, fenyegető levele(i) után most kategorikusan kijelentette, hogy Ő bizony börtönbe juttat... Engem. A törékeny, 42 kg-os kislányt, aki nyolc éven át szerette, szolgálta Őt, tűrve a bántalmazásokat, megalázásokat, hazugságokat, és aki kizárólag azért mert most írni, mert az igazságérzete nem veszett el valahol a múlt században, hanem ha másom sincs, hát legalább az igazamat megvédhessem - szemben az álnok celebséggel, sunyi színházi emberekkel, álvigyori partykirálynőkkel s mindazon kapcsolatokkal, amikkel egy átlagember aligha rendelkezik.

A nyilvánosság az egyetlen, amitől a Színésznő úgy retteg, mint csótányok a lámpafénytől - kiléte egészen addig titokban tud maradni, ameddig engem újabb méltatlan helyzetbe nem sodor. S hogy miért csinálja? Mindenért. Mindazért, amiről azt hitte, könnyedén elfelejti, átértékeli, elrejti mélyen magában; mindazért, amiről úgy érezte, nem számított semmit és mindazért, ami fáj neki, de szerepe szerint nem mutathatja - a múltra pecsétet akar, ez lesz számára a taps.
A ViaszBabában ennek a folyamatnak minden részletét elolvashatjátok. Az olvasói miértek mind választ kapnak.

A SzínészNŐ nagy játékos, az áldozat-szerepkör pedig ötvenvalahány éve remekül megy neki, mindig van, aki elhiszi.

Arra viszont nem számított, hogy ezt az előadást én is végigjátszom.