" Ugye a szeretőm maradsz akkor is, ha... ? "




- kérdezte rettegve a SzínészNŐ, majd korábban szitkokat szórt szeme sötétbarna színe halvány-mogyoróvá változott, és könnyekkel telt meg. Fogalmam sem volt, az elmúlt két percben melyik énje volt a játék, s melyik az "igazság" . Az ágynak dőlve feküdtem, jobb karomat kenegettem aloe veraval, melyen már három ujja nyoma is kékes-zöld foltot hagyott a korábbi megrángatásoktól és földre lökéstől, de a sokktól sírni nem tudtam, csak ültem, megsemmisülten.


Mindig minden ugyanúgy zajlott. Megtörtént, megbánta, jött a végtelen csend, a "hogyan tovább?", aztán Ő elment, én napokra a lakás foglya maradtam (az én testemen ordítottak a bántalmazás jelei és egyikünk se akarta, hogy ezt mások lássák), aztán hazajött, főzött, a konyhában festett (többnyire rólam-nekem), szöveget tanultunk, filmet néztünk.
Pontosan úgy, mintha mi sem történt volna.

Ha meg mertem szólalni, hogy "nagyon fáj", akkor nem válaszolt, nem vett róla tudomást. Sértődötten hátat fordított a színpad nagyságú ágyában, és pillanatokon belül horkolt. Órákat zokogtam így, de nem akarta meghallani.

Egyszer azonban pakoltam ismét. Nem emlékszem konkrétan melyik eset volt, de azt tudom, hogy a színházból hazamentem, és elővettem az összes strapabíró zsákot, hogy a negyed szekrénnyi cuccaimat elrámoljam, és egy éjszakai taxit fogva hazamenjek a szüleimhez. Alig álltam a lábamon, a színházban is megmondhatják, hogy azt mondtam, meghúztam a combomat, de egy hatalmas, fekete folt volt rajta, ami az egyenruha alatt szerencsére nem látszott, ellenben a nézői mosdóban öltöztem át, hogy senki ne is tudjon róla.
Mikor a SzínészNŐ kikászálódott az ágyból, mert észrevette, hogy nincs rohanás Hozzá - ahogy mindig -, puszilgatás,"hogy vagy Drágám, mit hozzak Neked?", hanem csend és furcsa zajok jönnek kintről, megdöbbent a látványtól. Alig maradt már pár cuccom, és hívtam is a taxit. Leült az előszoba kanapéjára, és egyetlen mondatot égetett bele a fejembe, a lelkembe, a szívembe, az életembe - újra megkérdezte:

" Ugye a szeretőm maradsz akkor is, ha mi már nem leszünk együtt? "


Nem tudtam, hogy nevessek, avagy sírjak. Vajon mit képzelt, hogy majd a 22 éves, fiatal kislány hetente felszalad Hozzá, és boldoggá teszi a semmiért egészen? Vagy azt képzelte, van Ő olyan értékes, hogy azok után, hogy így elbánt velem, majd még én teszek továbbra is mindenben a kedvére teljesen egyoldalúan?
Kifordult a gondolkozása, melynek középpontjában csak Ő létezett. Nem válaszoltam, de benne volt a pillanatban, hogy ezt a mondatot klasszikussá kéne tenni, mert ilyet csak egy SzínészNŐ mond, egy "szent szörnyeteg", egy olyan, aki arra hajlik, amerre érdekei megkívánják, s hogy érzelmei vannak-voltak-e valaha, soha és senki nem tudja meg...

Pár nap múlva jött a telefon; Ő ezt meg azt meg amazt nem találja a lakásában. Nyilván, mivel én vezettem a háztartást, menjek oda, segítsek. Hétvégén munka után felmentem Hozzá, és mint a legelején, minden magától ment; mutogatta az újonnan vásárolt ruháit, cipőit, ékszereit (fájdalma elől a tárgyakhoz menekült - vagy a színházi álvalósághoz és pletykákhoz), elmesélte az ötleteit, hogyan alakítja majd át a lakás üres pontjait, kinyitott egy üveg bort, töltött mindkettőnknek, majd elmesélt minden színházi eseményt, amiből én a nézőtéri kaszt által kimaradtam. Imádta mások dolgait kibeszélni, ellenben a saját életéről fogalma sem volt...
Mintha mi sem történt volna. 
Mikor megláttam az ágya mellett a fényképemet, akkor valami szíven ütött - maradtam. 
Még hat évre.

"Tanúja lett gyásznak s fekete időknek a térben
Elviselt fájdalmat és szerelmet ugyanabban a csepp vérben."
(Krencsey Hella : BörtönBaba)

(A rajz az egyik "ilyen" eset után volt békítő ajándék, a kellékrózsa pedig egy televíziós gálán szerepelt, ez ma is látható a videómegosztó oldalon. Mivel a televízió is többször leadta a műsort, így mindenki tudhatja, hogy amint a SzínészNŐ lelépett a rózsával a színpadról, máris rohant hozzám, hogy "Baba, nézd mit hoztam neked!"...)

ViaszBaba - SzínészNŐt szerettem A KÖNYV
(Elfogyott, de ősszel bővített kiadásban újra kapható lesz!)
www.viaszbaba.blogspot.hu
Instagram/krencseyhella
Twitter/krencseyhella
#metoo

A Nagy Leleplezés

Talán biztonságosabb, ha most már felfedem valódi lényemet. Olvasóim egy része megnyugszik, hogy létezem, a kíváncsiskodók pedig nyugodt szívvel várhatják a jogi procedúra után a történetünk folytatását, vizuális emberek lévén nem rébuszokban elmesélve...

Drága olvasóim, követőim, sajtó, média - íme, ő vagyok én... A fiatal lány, az írónő, akinek a sorsa olyan szélsőséges és izgalmas, hogy olykor maga sem tudja, jól döntött-e, amikor ezt az utat választotta...
Mindezt a biztonságomért teszem, ezt szeretném mindenki számára hangsúlyozni.

A blog folytatódik, immár egyik főszereplő nyilvánosan vállalja, hogy ki is ő valójában.
(a fényképet a Színésznő készítette az egyik előadás díszletében és jelmezében - mielőtt ezért is perre menne...)


Instagram/krencseyhella
Twitter/krencseyhella

A "romlatlanság" Mephistoja - avagy...



...avagy a Tények:
Rengeteg megkeresést és kérdést kapok, a fontosabbakra szeretnék reagálni.

1. A tárgyalás időpontját lassan egy éve nem képesek kitűzni, s gondolom mindenki számára egyértelmű, hogy miért - abban a pillanatban, hogy van időpont a tárgyalásra, van időpont a Színésznő nevének immár hivatalos publikálására, ami együtt jár mindazon bizonyítékok nyilvánosságra hozásával, amik egyértelműen bizonyítják az igazamat, valamint azt is, hogy milyen "ember" Ő, és hogyan állít valótlan dolgokat - bizonyítják, hogy mit tett a gyerekével, a kollégáival és velem...

2. A könyv jogait továbbra sem adom ki a nagyobb kiadóknak, multiknak - nagyon sajnálom, hogy nem tudjátok megvenni a bevásárlóközpontokban, és érzem a nyomást, hogy mekkora kereslet lenne rá, de ha kiadnám a kezemből, talán többé senki nem jutna hozzá... Ezt nem kockáztatom.

3. Hogy a SzínészNŐ miért áll ezek után is oly' gyakran a színpadon?!

Ti - vagyis a nézők döntik el, kire kíváncsiak... A nézők döntik el, hisznek-e bizonyos belső vizsgálatoknak, avagy sem... Szomorú mindazonáltal, hogy egyesek "sztárként" kezelik a SzínészNŐt, aki az én fájdalmam-életem árán hiszi továbbra is, hogy számára nincs lehetetlen...

Tavasszal a történet tele lesz izgalmakkal és meglepetésekkel, zuhanó álarcokkal, döbbenetes tényekkel és végre megnevezett, valódi bűnösökkel; egy teljesen új, eddig még nem látott darab kezdődik - csak ezúttal nem a színházban, hanem a Bíróságon játszódik majd.

Ha még nem olvastad;  less be a függöny mögé, s higgy a saját szemednek!


Instagram/krencseyhella
Twitter/krencseyhella
krencseyhella@gmail.com